Elfriede Jelinek Rohonc avagy az öldöklő angyal

Tragikomédia a nemzeti lelkiismeretről

Rohonc, 1945. március vége. A Batthyány-kastélyban bajtársi találkozót tartanak SS-főtisztek és vendéglátójuk, Bornemisza-Thyssen grófnő. A mulatozás hamarosan orgiába fordul, amelynek csúcspontján a most ide szállított kétszáz zsidó munkaszolgálatost egy juhakolba terelik és meggyilkolják. A Nobel-díjas osztrák költőnő ennek kapcsán írt elborzasztó-elbűvölő szürreális látomást a nemzeti lelkiismeretről. Hazai bemutatója új megvilágításba helyezi a művet, elvégre az áldozatok honfitársaink, magyarok voltak.

1945 tavaszán a visszavonuló németek Burgenlandban akartak védvonalat kialakítani, hogy feltartóztassák az előrenyomuló szovjet csapatokat. A munkálatok elvégzésére 600 magyar munkaszolgálatost rendeltek oda, akiknek egy részét a rohonci Batthyány-kastély pincéjében szállásolták el. A kastély egyben a visszavonuló csapatok főparancsnokságának adott otthont. A tulajdonosok (gróf Batthyány Iván és felesége Margit Thyssen-Bornemisza de Kászon et Impérfalva – aki egyébként a Hitlert támogató, dúsgazdag acélgyáros Thyssen leánya) 1945. március 24-én, közvetlenül húsvét előtt, virágvasárnap előestéjén nagyszabású bált, ún. „bajtársi ünnepet” tartanak a körzet náci előkelőségeinek a tiszteletére. Evés, ivás, kisebb orgia, majd 11 óra körül a grófnő vezetésével 15-20 mulatozó sebtében felfegyverkezik, rövid időre elhagyják a bált; a vasútállomásra most érkező legújabb „szállítmányt” (180 csontsovány, összefagyott, éhező munkaszolgálatost) egy üres pajtába terelik, majd, az esti mulatság tetőpontjaként lemészárolják őket.
A kastély pincéjéből kivezényelnek 20 másik munkaszolgálatost, velük elföldeltetik a szerencsétleneket, majd őket is legyilkolják. Vissza a kastélyba, a mulatozás zavartalanul folytatódik… Néhány nap múlva az egész társaság elhagyja Rohoncot, a kastélyt felgyújtják, jönnek a szovjetek…

Eddig a történet, amely csak apropója Jelinek színpadi művének. Aki azt gondolja, hogy egy véres esemény-játékot, vagy egy már megszokott holokauszt-emlékműsort fog látni, bizony alaposan téved. Az (egyetlen osztrák) Nobel-díjas költőnőt éppen az emlékezet, a szembenézés hiánya ragadtatta e darab megírására. Ennek a szörnyű tömeggyilkosságnak ugyanis máig nincs semmilyen következménye. A bűnösöket nem sikerült felelősségre vonni, a legyilkoltak holtteste máig nem került elő, a történet-írás és a nemzeti emlékezet egyaránt mélyen hallgat róla. Mindenki hallgat: az egykori gyilkosok, a lehetséges tanúk, Rohonc lakói… Jelinek azonban nem hajlandó hallgatni. Bravúros idő- és emlékezet-utazásban boncolja fel a történetet, de leginkább azt mutatja fel, milyen elváltozásokat, reflexiókat okozhat egy ilyen esemény résztvevőben, áldozatban, tanúban és utókorban egyaránt. Elemzése szellemes, játékos, megdöbbentő és nagyon mély. Lenyűgöző könnyedséggel szökdel térben-időben: az egyik pillanatban a rohonci kastélyban vagyunk az orgián, a következőben meg a kitzbüheli síparadicsomban napjainkban. Ugyanilyen bravúrosan helyezi el a történetet az egyetemes emberi kultúrában: Sophokles és Nietzsche megidézése, vagy éppen Weber Bűvös vadásza egyaránt természetes közege a drámának. Varázslatos nyelvi találmányai (vagyis káprázatos költészete) egyszerre hökkent meg, kényszerít felismerésekre és vált ki mosolyt, nevetést vagy akár röhögést is belőlünk.

A Rohoncot Európa számos országában bemutatták már (Németországban, Ausztriában, Szlovákiában, Lengyelországban). Az érintett országokban mindenütt, csak nálunk nem. Az előadások nagy érdeklődést, szenvedélyes vitákat váltottak ki, komoly művészi elismerést aratva (részben ennek volt köszönhető a Nobel-díj is). A magyarországi bemutatón új megvilágításba kerülhet a mű. Elvégre az áldozatok kivétel nélkül magyar állampolgárok voltak. Egyben az is érzékelhetővé válna, hogy a zsidó honfitársainkkal szemben elkövetet rémtettek és a rasszizmus nem csupán kampány-téma (Holokauszt-év), és így a bemutató jól szolgálhatná a nemzeti megbékélés ügyét.

 

Alkotók

Fordító

Halasi Zoltán

Díszlet, jelmez

Húros Annamária

Zene

Kákonyi Árpád

Koreográfus

Bokor Attila

Hírlevél feliratkozás